Fantasztikus volt ez a csehországi verseny - és (természetesen?) a legkeményebb, amin valaha is rajthoz álltam. És nem csak a jég miatt, pedig az is kutya volt... Összességében úgy gondolom, nagyon jól kihajtottam magam, Zuskát (a szlovák kolleginát) keményen "lenyomtam". Igaz, ha nincs a láncleesésem, meglehetett volna a körhátrány nélküli célba érés.

A vasárnapi verseny a crossfutás minden „szépségét" magában hordozta. Átugorhatatlan pocsolyák,vízátfolyások,térdig érő sárgödrök és sok- sok köd.Ez jellemezte a Futapest Klub első idei versenyét.(Tisztelet a tájfutóknak!) Mindezek ellenére szép számmal gyülekeztek a futók az embert próbáló feladatra.

Érdekes volt a vasárnapi verseny. A pálya tetszett, szerintem jó erőben is voltam, a szervezés és a taktikai megvalósításaim viszont igencsak nem voltak tökéletesek... A statisztika szempontjából szuperül teljesítettünk: a három fős Vitalitásos banda 1 bajnoki aranyat és 2 bronzot hozott!

Békéscsaba és Gyula között, az egykori Wencheim kastély romjainál, és azt körülölelő parkerdő területén évek óta „terepeznek" a helyi montisok. Bombatölcsérek, árkok, túraösvények és bringások által kijárt csapások színesítik a pályát. (Régebben a kastélyrom alagsorát is beletettük a pályába, de mára életveszélyesen széthordták...)

2009. november 7-8-án Közép-Franciaország Aulnat nevű kisvárosában indultam életem első 24 órás ultramarathoni futóversenyén. Nagy elvárásaim voltak, hiszen a 12 órás OB-n elért 113 km-es teljesítményem ígéretes volt a 24 órás versenyre vonatkozóan.