A kis magyar delegáció a verseny napján egy korai keléssel indított, és így délben érkeztünk meg a Budapestről legkönnyebben elérhetőő Human Race helyszínre a kisbuszunkkal.

A jelek mindenhol jöttek: Human Race staff pólós ember a szálláson, gerilla matricák, órisáplakátok. Egyszóval látszott, hogy a németek készültek a világ legnagyobb futóeseményére. Az este 6 órakor rajtoló verseny előtt délben a félprofiknak (értsd a csapat lomha, amatőr része) még belefért 2 finom búzasör és egy kis desszert is. Ezzel át is raktuk a terhet az egyetlen emberre, akinek volt futáshoz kötődő sportolói múltja (és jelene), hogy ő nyerje meg az esti eseményt. Ennek megfeleően közöltük vele, hogy a győzelem és a 28 perces idő az egyetlen elfogadható eredmény, ezért a déli saláta és áványvíz mellett már kicsit megharagudtunk, amikor a kihozott kenyér végét is letörte magának.

2 órával a rajt előtt már a taxiban ültünk és kis hercehurca után már a VIP karszalag is hamar ott virított a kezünkön, ami megnyugtató volt, bár főleg a verseny után élvezhettük a fantasztikus előnyöket. A bemelegítésre már mindenki egyedi rajtszámos pólóban érkezett. És ekkor még 2 esemény volt, ami a mi Gergőnk eredményét befolyásolhatta. Nyilván pozitívan az, hogy láthatta élőben az előről rajtoló helyi sport celebet, Dirk Nowitzkit, a másik (ami lehet negatívan hatott rá), hogy fél órával a verseny előtt egyedül hagytuk, így magában örlődve várta a startpisztolyt. Jómagam - egyedüliként a magyar gangből - a középmezőnyből (unter 60 min) indultam, de így is 10 perc alatt értem el a startkaput. A környezet egyébként felemelő volt, hiszen az olimpiai stadion melletti tó körül kanyargott a mezőny az indulásnál. Kicsivel a harmadik kilométer után futottam össze a velem szemben szaladó Gergővel, aki ekkor 7 kilométert megtéve a 4. helyen haladt. Megnyugtató, hogy a magyar csapat utolsó részét én is itt láttam viszont, amikor szemben jöttem. A féltávnál, a müncheni diadalívnél volt egy kivetítő és a tökéletes időzítésnek hála itt láhattam és ünnepelhettem meg mindenki döbbenetére, ahogy a mi fiunk a 4 helyen célba ért. 12 ezer indulóból - ahol persze a nagy része lelkes hobbifutó, mint jómagam, ez nem semmi, pláne úgy, hogy a győztes Günther Weidlinger a viálg legjobb Human Race idejét futotta le itt.

Meghatározó élmény volt, hogy a végén ott futhattunk be a célba, ahol a 72-es olimpián például a szervező Nike első szponzorált sportolója, Prefontaine vívta nagy csatáját finn vetélytársával, és aminek felvételét már sokszor megnéztem. Ráadásul a célfotó szolgáltatás révén a célvonal mögött 5 fotós kattingatott folyamatosan, ami miatt kicsit fontosabbnak érezhettük magunkat:-) Nagy élmény volt, kétségtelen. A korona a fogadás után a stadionban a Die Fantastischen Vier koncertje volt. Itt láthattunkk a képeket a világ minden tájáról, hiszen ezen a napon összesen 1 millió ember futotta le a 10 kilométert, ami gyönyörű teljesítmény.

A sors fintora, hogy Gergőn kívül mindenki PB-t (ugyebár egyéni legjobb) futott. Ugye az a kenyér már nem kellett volna.....