Interjúalanyunk a kiváló szolnoki futó Muhari Gábor, aki rendezvényeink állandó résztvevője! 4. éve vesz részt a Szecsői Futónapon és 2007-ben az 1. Sülysápi Futónapon is ott volt.

Komoly sporteredményeit amatőr versenyzőként napi 8 órás munka melletti felkészüléssel éri el. Edzésmunkájára a tudományos megalapozottság, precizitás és mérhetetlen szorgalom jellemző. A híres új-zélandi edző, Arthur Lydiard elméletét korszerüsítve egy modern, folyamatos pulzuskontrollon alapuló edzésmódszert alakított ki. Folyamatosan javuló eredményei módszerét igazolják. 2007 novemberében egy igazán komoly távon, 50km-en lett országos bajnok. Versenyeinken jellegzetes napszemüvegével és pókerarcával tünik fel a mezőnyben. Az alábbi interjúban vele ismerkedhetünk meg részletesebben.

Mióta atletizálsz és milyen indíttatásra kezdted el a sportágat?

1989 májusa óta atletizálok kisebb-nagyobb megszakításokkal. Negyedikes voltam, amikor az iskolai 400 m-es felmérést én nyertem az osztályban 1.20-szal. A dolog többek számára meglepetés volt, mert korábban többnyire utolsóként értem be a testnevelés órai futásokon. Későbbi edzőm látva teljesítményemet a pályára invitált, így kezdtem el a sportot. Kezdetben az atlétika több számát kipróbáltam. Többpróbában, sprintben, gátfutásban, akadályfutásban és középtávfutásban is voltak jó korosztályos eredményeim. Kizárólag futással a kezdetekhez képest viszonylag későn, középiskolás éveim elején kezdtem el foglalkozni.

Mikor kezdtél el kacérkodni a maratoni futással és milyen indíttatásra?

A tüzkeresztségen meglehetősen hamar 1997-ben 19 évesen átestem. Akkoriban éppen a Kismaraton OB-ra készültünk (20 km) ezért nem állt tőlem távol a hosszúfutás. Olvastam egy cikket az újságban az őszi maratonról, és gondoltam, hogy nekem ezt le kell futnom. A történethez hozzátartozik, hogy a versenyt megelőző szombaton volt az OB, ahol 1:07.54-gyel kis csalódásomra csak 5. lettem. Ezután másnap az egyik barátommal - Szabó Imre - felutaztunk Budapestre és teljesítettük életünk első klasszikus távját. A futás könnyen ment egészen 38 km-ig, ahol nekem volt egy kis holtpontom, de ezen átkerülve végül 13-14. helyen értünk be 2:45.46-os idővel. Másnap persze volt izomláz rendesen. Érdekes módon ezután sokáig nem nagyon gondoltam arra, hogy nekem maratonokat kellene futnom és mivel középtávfutóként versenyeztem, nem is nagyon fért volna bele a képbe.

2001. áprilisa aztán kis változást hozott az addigi felkészülési szisztémámban. Egy konferencia volt a TF-en, ahol Arthur Lydiard ecsetelgette, hogy az alacsony intenzitású hosszúfutás igen jót tesz a teljesítménynek. Gondoltam, ez annyira őrültségnek hangzik, hogy ki kell próbálnom. Másnap már 28 km-t futottam. Később az edzésmunkám állandó részévé vált a vasárnapi 30-35 km, ami meg is hozta az eredményét. Ennek ellenére továbbra sem jutott eszembe, hogy maratont kéne futnom. Ez így volt egészen 2004-ig, amikor egy Distance Running újság jutott a kezembe. Ezt böngészve találtam több olyan versenyt, amit viszonylag gyenge eredménnyel nyertek. Ebből kiindulva gondoltam, hogy egy-két ilyen versenyt talán én is megnézhetnék. Végül 2006-ban vált a dolog valóra.

A 2006-os maratoni "újrakezdésed" óta milyen eredményeket értél el a klasszikus távon és mik a távlatok?

2006-óta három maratont futottam. Az elsőt Bleiburg-ban (Ausztria) II. lettem 2:56.50-nel. Ezt követően 2007 nyarán Löningenben (Németország) szintén második lettem 2:30.44-el, majd ősszel 6. lettem Grazban (Ausztira) 2:25.36-tal.

Gábor megbújva a szük élmezőnyben a Löningeni versenyen

Ami a továbblépési lehetőségeimet illeti, azt hiszem, élettani adottságaimnál fogva túlságosan dinamikus fejlődésre a továbbiakban nem nagyon számíthatok. Ha minden összejön talán futhatnék 2:24-en belül, de egy maratonnál nagyon sok befolyásoló tényezővel kell számolni. Igazából nem is nagyon hajhászom az egyéni csúcsot, inkább "csak" szeretnék egyszer nyerni egy maratont.

A történethez hozzátartozik, hogy Gábor a Löningeni versenyen nem kisebb egyéniséget győzött le, mint az azóta már 3-szoros Bécs-Pozsony-Budapest Szupermaraton győztest, a lengyel Jaroslav Janickit.

Immár 2004 óta részt veszel a Szecsői Futónapon. Úgy is mondhatnánk, hogy versenynaptáradban állandó helyet foglal a rendezvény.
Össze tudnád számolni, hogy a Szecsői Futónapokon hány helyezést értél el egyéni és csapat szinten?

A Szecsői Futónapokon egyéniben 2004-ben nyertem, 2005-ben VII., 2006-ban III., 2007-ben pedig IV. lettem. Sörváltóban 3-szor nyertünk, idén pedig harmadikok lettünk. A verseny mindig jó hangulatú és a barátaimmal már előre várjuk a szeptember utolsó vasárnapját. Örömmel látom, hogy egyre többen vesznek részt a megmérettetésben, és a színvonal is folyamatosan javul.

Sülysápon a dobogó II. fokán

Azért ne felejtsük el, hogy Sülysápon is dobogóra kerültél, méghozzá az etióp Erkoló Ashenafi mögött második hellyel.

Nem olyan rég országos bajnoki címet szereztél egy nagyon komoly távon. Mesélj erről egy kicsit!

Összel 50 km-en nyertem. Igazság szerint akkori formámat tekintve számítottam valami ilyesmi helyezésre. Soha nem futottam előtte még ennyit, ennek ellenére a verseny kifejezetten jól ment, és végül - viszonylag nagy fölénnyel - elsőként értem célba. Az időeredményem (3:02.23) valahol az első 10-ben van a világranglistán (pontos lista egyelőre nincs). Ráadásul a verseny után derült ki, hogy a táv pontatlan kimérés miatt 50,45 km volt, ami valószínüsíti, hogy esetleg 3 órán belül lehettem volna. A történtek ellenére nem tervezem többször ilyen hosszú távon induljak. Azt gondolom, hogy bőven elég nekem a maraton is.

Láthatunk -e idén rendezvényeinken? (Sülysápi és Szecsői Futónap)

Természetesen, ha épp nem versenyzek máshol, akkor mindenképp szeretnék a Sülysápi és a Szecsői Futónapon részt venni.

Köszönöm a beszélgetést, és így végére mindenképpen szeretném kiemelni, hogy, aki szakmai szemmel szeretné végig követni Gábor eddigi felkészülését az a www.keksz.org honlapon pdf formátumban megtekintheti. Igazi szakmai csemege a futás szerelmeseinek.

Jó felkészülést, eredményes versenyzést kívánok a 2008-as esztendőre.