Fotó: Brieger Éva

Piros pólóba bújt tömeg, gyalogosok a Boszporusz hídon, kivilágított Isztambul. Ezek persze csak címszavak, amelyek a Nike+ Human Race törökországi állomását jellemezték. Természetesen egy maroknyi magyar delegáció is jelen volt az eseményen - köztük a Nike, Fuss el Pekingbe Challange futó és sajtós nyertesei, résztvevői, mint például Winkler Robi is. Mindannyian nagyon szépen teljesítettek!

Augusztus 31-én, vasárnap több 10 ezer ember rajtolt el a Boszporusz híd ázsiai "hídfőjétől" a Nike+ Human Race isztambuli versenyén. A nem éppen eredményorientált esemény résztvevői egyforma piros pólóba bújva - amelyre speciálisan a saját rajtszámuk volt rányomva -, úgy hömpölyögtek a startponton, mintha valami órási hurrikán készült volna lecsapni Isztambulra. De természtesen nem erről volt szó, hanem arról, hogy lázasan várták az este 8 órát, hogy elrajtolhassanak. A lelkes futók jó része megpróbált a tömeg elejére verekedni (már amennyire lehetett), hogy minél jobb eredménnyel végezhessenek a 10 kilométeres távon. A várakozás alatt az esti müezin hangja is felcsendült, ami csak dobott a hangulaton...

Egyre nagyobb lett a káosz, majd a futók előtt felsorakoztak a kerekesszékes versenyzők is, majd felcsendült a Rocky filmekből jól ismert Eye of the Tiger című nóta, eldördült a startpisztoly és elrajtolt a tömeg. Nem elhanyagolható megjegyezni, hogy a Boszporusz hídon való átfutás külön "ünnep" volt a helyieknek, hiszen a szerkezeten évekkel ezelőtt betiltották a gyalogos átkelést.

Visszatérve a rajthoz... Legalább 10 percbe telt, mire mindenki elhagyta a startvonalat, ami persze érthető volt a résztvevők számának tekintetében. Akadtak akik, mintha az olimpiai aranyért mentek volna olyan iramot diktáltak, de voltak jócskán olyanok is, akik csak egyszerűen szórakozásból indultak neki a távnak. Mire elrajtolt az utolsó versenyző is, a mezőny eleje már az európai oldalon rótta a kilómétereket, így a híd hátulról nézve úgy nézett ki, mintha egy órási vörös szőnyeget borítottak volna rá. Mondanom sem kell, a hangulat fergeteges volt.
Mint azt fentebb megjegyeztem sokan valóban csak brahiból indultak a versenyen, hiszen a hídra érve többek lefeküdtek a földön, fotóztatták magukat, hogy megörökíthessék az utókornak, hogy ők bizony gyalog jártak a Boszporuszon. Néhányan azt mesélték, hogy rendőrök is felbukkantak a fotózkodók körül, akik ahelyett, hogy mondjuk rendre utasították volna őket, inkább beálltak egy kép erejéig az örömittas "futók" közé.

Akadt némi negatívum is, hiszen néhány kerekesszékes - akik egyébként a szokásoknak megfelelően néhány másodperccel előbb rajtoltak - sajnos felborultak. Azt, hogy mi történt nem igazán lehetett tudni, de remélhetőleg a bosszúságon túlmenően nagyobb bajuk nem esett.

Az indulást követően alig negyven perccel végül befutottak az elsők is, köztük a magyar csapat résztvevői is. Aztán folyamatosan áramoltak a futók, jórészt hatalmas mosollyal az arcukon. A finisben száraz pólóval, vízzel, ajándékokkal várták a megfáradt versenyzőket. Mire mindenki célba ért már elkezdődött az ünneplés, tüzijátékkal és koncerttel. A tömeg a futást, és magukat éljenezte, így végül egy hatalmas fiesztával zárult a futóünnep.