Zötyögök a buszon. Már elmúlt 5:20 és lassan egy fullasztó zsemlébe kezdek..., mert enni kell. Nem száradt, nem szikkadt, csak nincs hozzá paradicsom. ;-) 4:10 keltem, de kb. 5 órát aludtam. Mostanában érte el az allergiám a csúcspontját és napok óta nem kapok levegőt.
Zötyögök a buszon Gyékényes felé és azon gondolkodom, hogy hogyan is készültem az idei IronMan-re, mit is várhatok magamtól.? Rosszabbat, mint a tavalyi 10 óra 47 perc, 36. hely, az biztos. Persze mindig bizakodik az ember, mint a diák, aki csak a félig tanulta meg a tételeket, de... . Közben megettem kicsit több mint 2 szendvicset.
Zötyögök a buszon és kicsit lehunyom a szemem „pihenni". Idén lazább, „családbarát" felkészülést csináltam - nem tudom mi lesz, bár voltak az év elején biztató versenyeim.

Megállt a zötyögés. Itt vagyunk. Adogatják ki a kerékpárokat a szállító járműből, sorba állok Én is egyért - a sajátomat várom! ;-) Megkapom a bringát, bedepózok és közben még mindig a levegővétellel küzdök. -„Nehéz lesz így!" Szól a zene, a víz több mint 25 fokos (nem lesz neoprén bemutató, bár Én egyébként sem hoztam) és a szpíker -„Check In"-t kiabál. Lassan vízbe kell szállni. Kikészítem a bringás cuccaim a depóba, váltok még egy két szót egy ismerőssel és megyek és meg is kóstolom a vizet, de mint szokásom a melegítést nem viszem túlzásba.

Kiparancsolnak a vízből, jön az atya, megáld mindent és mindenkit és ...

RAJT!
Kicsit több mint 300-an vágunk neki a 3800m-es távnak 6:50-kor, amit két körben kell teljesíteni.

Kicsit előrébb helyezkedtem, gondoltam majd megelőz aki akar és így is lett. Letipornának, átgázolnának rajtam, ha hagynám,  van egy kis küzdés, de úszunk. Evickélek a vízben, alább hagyott a kezdeti pezsgés és felveszem a tempóm.

Az első kör 38 perc körüli. -„Húha! Ez 4 perccel gyengébb a tavalyi időmnél!" Ez valahogy soknak tűnik, kicsit elveszi a kedvem az egésztől, de nincs idő gondolkodni, jön a 2. kör. Már senki sem zavar. Próbálok szépen húzni és felzárkózni valakire, de nem jön össze. Így maradok. A végére sikerül tartanom a 4-5 perces rontásom és rohanok a depóba. 1 óra 17 perc az úszás.

Átöltözöm, benyomok fél liter izót és már bringán is vagyok.
A 180km első szakasza Nagyatádig, 75km. Tanulva év eleji hibáimból, ahol az elejét nagyon eltekertem, most kissé visszafogom magam. A végső cél a 30km/h-s átlag! A frissítőket idén jobban kihasználom, mint tavaly és már 25 és 50 km-nél is elfogadok 1-1 kulaccsal. A „rengeteg" fogyasztás arra kényszerít, hogy 2x is meg kell állnom. Az ivás mellett óránként nyomok egy só tablettát, ami így utólag lehet, hogy kevés, de ez volt írva a tájékoztatóra ;-).
-„Mintha egyre erősebb lenne a szél!" Már a szomszédos faluban vagyok (Ötvöskónyi), megcsörgetem Tündét, hogy készülhet az első frissítéssel. Beérek Nagyatádra, felveszem a szokásos Hot-dog-om és gyerünk a 3x35km-re. -„Hoppá! Lyukas a Hotdög!" - és folyik a ketchup a nadrágomra, bicajomra, mindenhová. Gyorsan lenyelem a virslit egy kis kiflivel, a többit eldobom és tisztálkodom. Nagyatádról kifelé nagy a szembeszél. Küzdök, de tartalékolok, inkább a hátszélben teszek rá egy kicsit és élvezem a sebességet. -„Hú! A hátszél nagyon kellemes!" Már biztos nem javítok a tavalyi eredményemen, így egy kicsit megtörve (bár nem is értem mire számítottam? TUDTAM, hogy ez lesz), de megyek tovább. Így már könnyebben beiktatok még egy technikai szünetet is és a többit majd a futás megkezdése előtt az öltözőben. A 2. frissítésnél 2 db. mézes zsemlét veszek fel és nyamnyogom el. (A saját frissítő feladására kijelölt frissítőzónában csak kaját veszek fel és az „italozást"  megoldom a többi helyen). A szél nem gyengül, Én pedig nem merek hajtani, ne készüljek ki. A 3. körben egy mézes zsemle és egy Penco Before Activity a jutalmam. -„Már nagyon elegem van a szélből!" (És persze a bringázásból). Fáj a fenekem és a nyakam is elgémberedett, ahogy a könyöklő helyzetből szinte felfelé nézek. Végre beérek. 6 óra 7 perc a bringázás. (Ez 20 perc rontás a tavalyin).

Az öltözőben lezuhanyozom, felveszem a trikóm, bekészítem a géleket egy „övtáskába" vész esetére (ami biztos eljön 30km körül) - arra készülve, hogy a futásnál már nem tudok bármely pillanatban segítséget kérni, hiszen feleségem eleget küzdött Virággal, hogy a bringázásnál feladja a kajákat -és elindulok a futópályára. Jön a 42km-es maraton a végére.
Kellemes meglepetés ahogy kiérek, hogy Fekete Sanyi haverom leért, lejött a futásra, így az övtáskát nyomban letépem magamról és a kezébe nyomom - „Itt van, ebben van a cucc!" - kiáltom, és már megyek is. Szegény Sanya! Még csak nem is üdvözöltem, meg sem köszöntem, hogy itt van. Csak átadtam a cuccot és mentem... de hát nem is volt időm! A következő körben persze ezt pótlom: -„Jó, hogy itt vagy. Kösz!" - vagy valami hasonlót pihegek.
16 kör! 16x2650 méter!

Még jó, hogy nem kell számolni. Szerencsére egy nagy eredményjelzőre minden körben kiírják, hogy hányadik kört fejeztem be, mi volt az időm és hányadik vagyok a kategóriámban. Szépen kezdek (12-13 perces körök) és haladok. Az 54. hely környékéről már a 46. körül vagyok. Persze tudom ez romlani fog, de így is lazának érzem magam és nem erőlködöm. A 6-7. kör környékén kérek só tablettát (kb. 15. kilométer) és persze mindkét frissítőnél iszom, locsolom magam egy körön belül kétszer. Fáradok.

Az időm romlik. Még Halász Annamarival tudok nyomni pár 13:40-es kört olyan félmaraton környékén, majd lassulok. Még só tabletta. A gélt nem vetem be, mert azt gondolom, hogy a tabletta elég és a gél sem segítene jobban. Hiba, mert 30-35km környékén már a gélt kérem és az „nagyot" javít rajtam. Az addigra már akár 17 percesre is lassult köröm 15 perc körülire javul. Sajna ez sem tart sokáig, de annyira édes volt a gél, hogy ismét inkább tablettát eszem. Ezt már kihúzom.
Virág és anya lelkesen biztatják apát, de ez csak ott, azon a helyen segít. -„Még két kör!" -„Még egy!" Virággal és anyával futunk be és ... és Én kész vagyok. Tudom, nem látszik rajtam! (Mindig ezzel jönnek ;-) ).
Sanya és Csilla vár még a célban... le kell feküdnöm, kicsit hányingerem van... beszélgetünk, és Virág ki is használja a helyzetet és a hasamra ül (nincs nagy vész, csak 15kg, ennyit még elbírok ;-) ) 3 óra 55 perc a futás. (Tavaly 3:46 volt).

Végül 58. lettem az abszolútban a 11 óra 20 perces időmmel (33 perc romlás), de megvolt másodjára is. ;-)

Az idő már viharosra fordul, a lányok már fáznak és Sanyáék is sietnek, így mindenki megy az útjára.
-„Jövőre ugyanitt?" - senki sem teszi fel a kérdést és senki se mondja. Talán. ;-)