"Panferik" (hunrun alapító) felvetette, hogy vezethetnék itt blogot. Mivel régóta tervezem, és néha itt-ott írogatok beszámolókat, ezért azt mondtam: miért ne?

Első bejegyzésként arra gondoltam írok pár sort magamról. Írtam már 1-2 versenybeszámolót ezen az oldalon, de gondolom sokan nem ismernek.

Röviden a jelenről: 23 éves vagyok, lassan 10 éve futok, mellette pedig a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának (TF) sportmenedzser MSc szakára járok. Szeretek zenét hallgatni, filmeket-sorozatokat nézni, érdekel a gazdaság, valamint a tőzsde. Jelenleg a Budaörsi DSE igazolt versenyzője vagyok, az edzőm pedig Zemen János (olimpiai döntős, magyar csúcstartó középtávfutó). Főleg hosszabb távokra készülök, 10 000 méter és félmaraton. De lesz majd maraton is remélem :) Legjobb eredményemként talán a tavalyi Nike Félmaratoni 4. helyemet említeném meg.

És hogy hogy kezdődött? Igazából óvodás korom óta sportolok. 14 éves koromig úsztam, fociztam, karatéztam, teniszeztem, fallabdáztam, kosaraztam. Ez utóbbi úgy tűnt komoly lesz, de sajnos túl alacsony voltam. Ekkor hívott el egy atlétika versenyre a testnevelő tanárom, Egri Gyula. Már az általános iskolában is rendszeresen jártam mezei-, váltó- és többpróba versenyekre, ám akkor még meg sem fordult a fejemben, hogy atléta legyek, valamint lehetőségem se lett volna. A gimnáziumban azonban mindennap tartott edzést "Gyula-bá" és a versenyre való felkészülés miatt elkezdtem járni. Annyira megtetszettek az edzések és a hangulat, hogy végül ott ragadtam. 2000 őszén kezdtem el atlétikaedzésre járni, de ekkor még néha kosáredzésre is mentem. 2001-ben már indultam fedettpályán 200 és 400m-en. Mint később kiderült ez nem volt jó választás, mert nem vagyok túl gyors. Akkor viszont még állóképességem se volt a hosszabb távokhoz. Tavasszal viszont már futottam kismaratonit! A kosárlabdázást pedig végleg befejeztem.

És hogy mi a jövő? Amióta az eszemet tudom mindig arról álmodoztam, hogy egyszer indulhassak az Olimpián. Pontosan tudom, hogy messze vagyok még ettől a szinttől. Pontosan tudom, hogy rengeteg munka vár még rám addig. De Henry Ford szavaival élve: ”Ha úgy gondolod, hogy meg tudod csinálni, vagy ha nem, mindkét esetben igazad van.” És én hiszek benne...